Zarándokút Doberdóba és Isonzóba július 28-augusztus 5.
Doberdó a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb emlékhelye és egyúttal a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is. Nemzeti zarándokhelyünk, ahogy Mohács, Pákozd és Rodostó is. Valamikor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Most két ország osztozik rajta.
Óvári Gábor nyugállományú ezredes vagyok. 1969-ben végeztem a Kossúth Lajos Katonai Főiskolán, 1980-ban a Zrinyi Miklós Katonai Akadémia katonadiplomáciai szakán.
Avatás után néhány évig a szolnoki mélységi felderítő zászlóaljnál voltam kiképző tiszt, majd a vezérkarhoz kerültem. Polgári végzettségem nyelvtanár, németből és angolból felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezem.
Nyolc év külszolgálatból négyet töltöttem Szlovéniában, ahol megismertem az Isonzó völgyét, az első világháborús emlékhelyeket. Ez alapján vállaltam a 2012. évi túra védnökségét, az előkészítés segítését.
Nyugdíjasként a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa vagyok évek óta. Az első világháború olasz hadszínterét kutatom és a parancsnok törzsének segítője vagyok.
Az I. világháborúban a Doberdó-fennsík iszonyatosan kopár szikláin a védőállások legkritikusabb pontjain több mint egy éven keresztül döntően a Magyarország területéről származó ezredek harcoltak és a legnehezebb körülmények között védték az akkori közös hazát, az Osztrák-Magyar Monarchiát.
A Monarchia erőinek a kétszeres túlerő ellenére sikerült az olasz hadsereget megállítani.
Az olaszok szinte semmilyen eredményt nem értek el.
1917. október 24-én az osztrák-magyar és német csapatok támadást indítottak az olasz harctéren Flitsch és Tolmein közötti frontszakaszon, Caporettónál áttörték az olasz védelmet. A támadó csapatok elfoglalták a doberdói fennsík nagy részét, és folytatták a menekülő olasz csapatok üldözését.
